Kapszli fogalomtisztázó

február 22, 2023
KAPSZLI

Kedves PopJohn Olvasók, ma egy vendégcikkel készült nektek a KAPSZLI csapata, melyben pár, divatos, ám sokszor helytelenül használt pszichológiai kifejezést bontunk ki. Olvassátok sok szeretettel a KAPSZLI fogalomtisztázóját!

Poszttraumás növekedés

Mi történik azután, hogy megtörtént a legrosszabb? Adhat-e az életnek értelmet a szenvedés? A borzalmat átéljük, de utána mit kezdünk vele? A mesékben a főhős kínok kínját éli át a megpróbáltatások során, melyek után nemesebbé és erősebbé válik, mint a krízis előtt. Vajon a mi életünkben lehet pozitív hozadéka egy traumának?

A pozitív pszichológia virágzásával új aspektus került fókuszba: hiszen ez az irányzat az embert nem patológiás irányból közelíti meg, számára nem az az egészséges, aki épp nem beteg. Az ember személyiségének pozitív oldalaival foglalkozik, úgymint a boldogság, optimizmus, hála – csak pár fogalmat felsorolva. Így megkérdőjeleződik: vajon a traumákra ugyanúgy reagálunk mindnyájan? A válasz: nem. A negatív reakció jellemző, de cseppet sem univerzális.

Egy olyan esemény, krízis, ami jelentősen megváltoztatja a személyiséget, pozitív irányt is vehet, és végül sikerré, dicsőséggé válhat, azaz értelmet ad az életnek. Mi történik azután, hogy megtörtént a legrosszabb? A legjobb.

A poszttraumás növekedés fogalma Richard G. Tedeschi és Lawrence G. Calhoun nevéhez köthető, akik 1996-ban publikálták tanulmányukat arról hogyan formálja át gyökeresül a személyiséget egy trauma, ami végül egy pozitív irányú személyiségfejlődéshez is vezethet. Az egyén meghaladja a trauma előtti önmagát, szinte kivirágzik.

De mi lehet a személyiséget elemi szinten megváltoztató traumatikus esemény pozitív hozadéka? A szakirodalom 5 különböző személyiségfejlődési területet különböztet meg, melyek a következők:

mélyebb megbecsülése az életnek és változtatás a fontossági sorrenden,
a megnövekedett empátia intimebb interperszonális kapcsolatokat szül,
az egyén felismeri saját sérülékenységét ugyanakkor megtapasztalja a megküzdéshez szükséges önerejét is,
új célok (jellemző a pályaváltás),
egzisztenciális témák iránti érdeklődés – spirituális fejlődés.

A poszttraumás növekedés facilitátora maga a terapeuta is lehet egy traumaterápiában, ahol a kliens egy biztonságos közeget megtapasztalva, a terapeuta ráirányításával dolgozza fel az őt ért eseményt úgy, hogy közben erőt merít belőle, ezáltal megtapasztalva a poszttraumás növekedést. Ez a fogalom sokkal több a fentebb leírtaknál, így, ha érdekel mélyebben, figyelmedbe ajánljuk a következő irodalmakat:

Edith Eva Eger: A döntés
Szentesi Éva: Hamvaimból

Reziliencia

Képzeld el, kedves Olvasó, milyen lehet a betonnak, ha csepeg rá az eső. A beton ellenáll a becsapódásnak, nem hagy változást rajta ez az eset. Most képzelj el egy tavat: tükörsima felszínét egyszer csak megtöri a vízcseppek becsapódása, ezzel változást idézve elő. A behatás mindenképp észrevehető nyomot hagy a tó felszínén, hiszen a cseppek apró hullámzásokat generálnak, melyek egyre csökkennek és csökkennek, majd az eső után a tó visszaáll békés, nyugalmi állapotába, a víz kifeszül rajta. A beton ellenáll, azaz rezisztens. A tó rugalmasan ellenáll, tehát reziliens.

Ez a metaforikus példa jól mutatja, hogy a napjainkban divatos reziliencia kifejezés értelmezése hol csúszik el, ami miatt sokszor nem a megfelelő kontextusban használjuk. A nehézség egyrészt abból adódhat, hogy nincs magyar fordítása, másrészt pedig mind alaktanilag mind tartalmilag hasonlóságot mutat a rezisztencia fogalmával.

Pedig a reziliencia több, mint ellenállás, hiszen egyfajta rugalmas, adaptív megküzdést jelent. Az ilyen személyiségjeggyel rendelkezőkre jellemző a belső kontroll, empátia, optimizmus, pozitív énkép, énhatékony viselkedés és a változások pozitív kezelése.

E jelenség először a fejlődéspszichológusok figyelmét ragadta meg, akik ezt a fajta rugalmas adaptációs készséget vélték felfedezni szélsőséges életeseményeket átélt gyerekek körében. Majd a reziliencia kutatása a 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadás után lendült fel, mikor rengeteg publikáció jelent meg annak kapcsán, hogy a rugalmasság és alkalmazkodóképesség, azaz a reziliencia a leghatékonyabb stratégia a stresszel való megküzdésben, a trauma kezelésében. Míg a poszttraumás növekedés egyfajta önmeghaladást, túlnövekedést takar, a reziliencia a kezdeti, nyugalmi állapotba való visszaállást. Ha az esős példánál maradunk, a poszttraumás növekedés lehet a föld, mely a zivatar után kizöldül, kivirágzik.

Miért fontos a reziliencia? Most már dióhéjban ismerjük a fogalmat, de hogyan van ez jelen a mindennapjainkban? Többszörösen kimutatott tény, hogy a reziliencia segít a stresszel való megküzdésben, a kríziseken való átjutáson és a traumafeldolgozásban is.

Well-being , flow élmény, aha élmény, három gyakran használt fogalom, de mit is jelentenek?

A legegyértelműbb és talán leggyakrabban használt kifejezés a well-being. Az angol kifejezés elég egyértelmű jelentést kap akár tükörfordításban is, az élettel való általános elégedettségre, jóllétre utal. Ez pedig sokszor összefügg döntéseinkkel, cselekedeteinkkel, ezáltal hatást tudunk rá gyakorolni. A well-being különbözőképpen javítható, akár a mindfulness (tudatos jelenlét) elsajátításával, akár egy hálanapló vezetésével.

Hogyan függ össze a well-being a flow-élménnyel? A flow-elmélet alapjait Csíkszentmihályi Mihály, magyar-amerikai pszichológus fektette le és kutatta. A flow kifejezéssel Csíkszentmihályi egy áramlatra utal, ami magával ragadja az embert egy élvezetes, izgalmas tevékenység végzése közben. Ha valamibe teljes mértékben belefeledkezünk, rákoncentrálunk és ez a sikeresség érzését váltja ki bennünk, azt nevezhetjük áramlatélménynek. Az, hogy valaki mennyire hajlamos a flow átélésére valamilyen szinten örökletes vonás is.

Ennek az élménynek vannak bizonyos velejárói, például hajlamosak vagyunk megfeledkezni az időről, környezetünkről, szükségleteinkről, problémáinkról. Képességeink és elvégzendő feladataink összhangban állnak egymással, így létrejön a „tökéletes élmény”

Csíkszentmihályi szerint nyolc jellemzője van a flow-állapotnak, bár ezt később még többel kiegészítette. Először is szükséges a feladat meghatározása, kontrollálására való képesség, minden más zavaró körülmény kizárása és magas fokú belső koncentráció. A megoldáshoz szükséges képességeink megléte, és én-határaink átlépése nélkül sem jöhet létre flow-élmény. Fontos, hogy az állapot önmagában is örömet tudjon okozni, az időt gyorsabbnak érzékeljük, mint ahogy valójában telik.

Az éneklés, a tánc, a sport, az olvasás, a kreatív alkotás vagy a szerelem is hasonló érzést váltanak ki bennünk. Leggyakoribb fajtája az új felismerések okozta izgalom, maga a felfedezés élménye, ehhez kapcsolódik az AHA-élmény is. Ahhoz, hogy egy problémát megoldjunk, sokszor teljesen más szemszögből kell megvizsgálnunk. Az AHA-élmény a hirtelen felismerés érzése, amikor egy probléma megoldásra nem fokozatosan jövünk rá, hanem „bevillan”, a cél és a hozzá vezető út hirtelen átláthatóvá válik. Az AHA az idegsejtek hirtelen aktivitásváltozásában mutatkozik meg, ez alátámasztja, hogy nemcsak mi érzékeljük gyorsnak a folyamatot. Ezek az élmények késztetnek minket arra, hogy később új kihívások elé állítsuk magunkat, motiváltabbak legyünk egy új feladatba belefogni.

További fogalomtisztázó cikkekért katt a KAPSZLI blogra!

Készítette: Árpás Bítia és Kovács Orsolya, A KAPSZLI csapata